Gyermekkor

Minden, ami nem veszett –
Eltűnődve figyeltem őt,
Óda a zajtalan káoszban –
Pamacs felhője mélybe zuhan,
S lent, esővé válik gyermekkora,
Rozsda kezdett idő vasfogát
Árnyaiba vájja, s magának tett
Ígéreteit napvilágra várja.

Meghallom-e, ha felsírnak
A tavasz emlékei? Lényegét
Kutató szülőként felismerem-e
Gyermekeim? Tévedésből fogant
Csillagok volnának tán, csak
Gondolatok közt létezők?
Ha nincs elveszett, oda a káosz
Amit hiánya vértezett fel,
Se búgó óda; felhője oltalmazója
Pamacsban játszott újra.

Lángvirág, lángok leánya

“Tűzből szőtt perzselő koronát
Lángok leánya – Lángvirág;
Királyává választott ezernyi
Lámpást – éjszakák lebegő
Őreit, s olvasztotta meg a
Csillagokra lecsapó árnyak
Tőrjeit; ártatlanok nem látnak,
Ha kihuny a fény, körülburjánzák
Őket az árulás indái,
És azok hamisan illatozó virágai
Elszédítik a Lángvirágot kereső
Szíveket, s csak hamuban létező,
Hajótörött lelkeket hagy hátra
Lángok leányának, kinek elszánt
Szemei elhatározástól izzanak,
Viharos sötétségben fényt gyújtanak!”

Kobold és a Hold

Felhőt szippantott a Hold,
Pipájába csillagport szórt
– Amit egy koboldtól csórt,
Nézett is rá, csúnyán szidta
Miközben a holdfényt itta –
Ó, de inkább dohány szína’
Füstölgött, a Hold pedig prüszkölt –
S a felhő kereket oldott,
Záporozva a Koboldra hullott –
Akit így sikeresen jó kedv ellen beoltott!

Tűz a mélyben

 

Tűz lobban az éjben –
Tér nem maradt tétlen,
Míg lángolt, éltem –
Ma a hajnalt féltem,
Tündérharmatot szedne réten –
Mégha tűz is olvasztja vértem,
Tettetett ridegséggel kértem:
Maradj a mélyben, vessz az éjben,
Tétlen térben lélekvesztő létem –
Temetett hajnalt csillagok alatt szépen.

http://imag.sector.sk/files/users/blog/64197/11308/64197-1796764.jpg

Life is Strange

Különös csepp az élet,
Időbe zárt parányi részlet –
Nem mérhető pillanat,
Bármikor elillanhat –
Szorítsd hát magadhoz,
Ha a kék ég csillagot hoz –
Különös ez az élet,
Most is tart, s ér véget –
Okkal tart itt Téged,
Arra tanít, van miért élned –
Annyira furcsa az élet,
Rendkívülire kérhet –
Tépd ki börtönéből,
Kezdődjön minden elölről!

Life is Strange

Life is Strange

Ars Poetica

Szavak gyúltak az öntudat sejtésénél,
– Elijesztett csillagfényekkel incselkedtek
Reszketeg jelenük vakítóbb a tetteknél;
– Esztelenül morzsolva fel minden sötétséget
Tehetetlen jelentésük csak az elmémben él.

– Leszegezett öntudatom lobbantott fényt
Ebben a szemhunyásnyi világítótoronyban,
– Kajtatók elűzött csillagára bízva a reményt!

Light of Hope

Light of Hope