Gyermekkor

Minden, ami nem veszett –
Eltűnődve figyeltem őt,
Óda a zajtalan káoszban –
Pamacs felhője mélybe zuhan,
S lent, esővé válik gyermekkora,
Rozsda kezdett idő vasfogát
Árnyaiba vájja, s magának tett
Ígéreteit napvilágra várja.

Meghallom-e, ha felsírnak
A tavasz emlékei? Lényegét
Kutató szülőként felismerem-e
Gyermekeim? Tévedésből fogant
Csillagok volnának tán, csak
Gondolatok közt létezők?
Ha nincs elveszett, oda a káosz
Amit hiánya vértezett fel,
Se búgó óda; felhője oltalmazója
Pamacsban játszott újra.

Megszülető gondolatok, s szavakká váló érzések…

,,Kitörhetsz a kultúrád kovácsolta fémhálóból, szétzúzhatod – roncssá változtatva szótlan törvényeit -, de azt sose feledd, hogy bármi is vár téged szabadulásod után, magadra leszel utalva egy magad által elpusztított, ám újrakezdéssel kecsegtető világban, ahol többé nem lesz szükség erőskezű bírákra, se vezetőkre, s ahol végre széttárhatod a már kezdetek óta várakozó szárnyaidat”  2012. 08. 29.

,,Társammá szegődött a bánat, egy utasokkal teli járat, mely nem visz el sehová, csak lelküktől megfosztott embereket várat, és néha ránk mordul: mire vártok még?! Én sem vágyok el, nektek se kell!”

,,Kincsem, a marcangoló kín ringat sírba, vaskos nyomás rándít görcsbe, majd rám hajlítja súlytalan kétségekből kovácsolt fémkoronáját, s a kezembe adja jogarát, az élet bánatát”   2012.05.01.

,,Feléd nézek, s fény csillan a gondolataimat határoló tükörsima falon; feléd nyújtom a kezem, s te is ugyanígy teszel – megtörik a játék – s lehull a lepel: rád nézve magamat látom, hangod lelkemben zúg, mire rájövök, hogy a tükrön túli térbe tekintek, és te ott állsz mosolyogva, másik részemként” 2012.08.04.

“Lenge ködök játszadoztak az éjszakával, gúnyt űzve gyermekéből, a sötétségből, amiért az kijelentette, hogy senki sem érhet fel az ő mérhetetlen erejével. Tévedett. Minden, új hajnal legyőzte.” 2012.07.10.

Above ideas