Sapkowski – Tolkien párhuzam

Sapkowski – Tolkien párhuzam

Mindkét író egy új világot teremtett, de míg Tolkien részletesen kidolgozta a Gyűrűk Urát, a legapróbb részletekig belemenően (történelem, földrajz, stb.), addig Sapkowski inkább csak egy díszletet épített fel, ahova belehelyezte karaktereit. A Wiedzminben lefektetett szabályok nem mindig egyértelműek; például a mágia működése egyáltalán nincs részletesen kifejtve, az olvasónak csupán sejtése van, hogyan is történik folyamat, amikor egy varázslónő létrehoz valamit. Ezzel szemben a Gyűrűk Urában használt mágia a klasszikus varázslásra hajaz, amit leginkább a tündérmesékből ismerhettünk meg – Göncz Árpád, a trilógia fordítója is tündérmeseként írja le a Gyűrűk Urát – viszont Tolkien bővebb magyarázatot ad a mágia mechanizmusára, mint Sapkowski.

Az előbb említett részletek közül fontos kiemelni azt is, hogy Tolkien milyen alaposan dolgozta ki világának hátterét, fektette le a szabályait. Meg kell említeni a Szilmarilok című művét, ami a Gyűrűk Ura világának lexikonaként szolgál – történelmi események rövid leírásai és a hozzájuk tartozó dátumok, karakter bemutatások, illetve hosszabb-rövidebb esszék (pl.: mágikus tárgyak bemutatása) olvashatók ebben a könyvben. De ugyanígy jelentek meg mellék ágak is, mint pl.: a Húrin Gyermekei, ami egy, a Gyűrűk Urában elhangzott legendát mesél el több száz oldalon keresztül. Nem is említve azt a rengeteg más történetet, ami még nem került kiadásra, és várhatóan segítenek tovább mélyíteni ismereteinket az író világáról.

Vele szemben Sapkowski, ahogy említettem, világát csak nagy vonalakban dolgozta ki, ő sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett karaktereinek kidolgozására, valós szerűbbé tételére, társadalomban elfoglalt helyük, illetve egymás és a környezetük közti interakciók bemutatására. Tolkien szereplőit egydimenziósnak tartják, személyiségük ritkán árnyaltak, céljuk vagy nagyon önzetlen, vagy ellenkezőleg. Vegyük például Aragornt: nemes lelkű, tiszta szívű karakter, aki mindent megtenne barátaiért, tökéletes király jelölt, aki még trónra lépése után sem változik meg. Arwennel való kapcsolatában, leszámítva azt a nehézséget, ami eltérő fajtájukból adódik, hogy a tündelány csaknem örökké él, míg Aragorn még különleges származása ellenére sem él túl sokáig, nem igazán adódik bonyodalom. Nem így Geralt és Yennefer esetében. Az ő kapcsolatuk ábrázolása szinte fájóan realista, tele csupa olyan momentummal, amiket bárki megtapasztalhat. Tolkien karakterei vagy jók, vagy rosszak, nem igazán van átmenet. Sapkowski realista megközelítés módja miatt az ő szereplői sokkal élettel telibbek, „hihetőbbek”, ezáltal könnyebben lehet azonosulni velük.

Szakdolgozatomban említettem, hogy mindkét író vallásos. A Gyűrűk Ura teremtés története bizonyos elemeiben hasonlít a keresztény katolikus hit világteremtésére. Ebben a világban szintén egy isten van, őt szolgálják az angyalok, akik segítségével megteremtette a világot. Ebben a történetben is előkerül a gonosz, aki szembeszegül teremtőjével, és végül minden rossznak létrehozója lesz. Tolkien történetét tehát áthatja a vallásosság, ez kihatással a szereplők viselkedésére is. Sapkowski nem keveri túlzottan bele a vallását a Wiedzminbe, ebbe a morálisan kétértelmű világba, a leginkább figyelemre méltó szavai a hittel kapcsolatban az Utolsó Kívánság című kötetben hangzik el Nenneke szájából, aki Geralttal vitatkozik az Istenek természetét illetően. A főszereplő, Geralt morálisan egy sokkal megkérdőjelezhetőbb figura, mint mondjuk Aragorn. Elég, ha csak a kicsapongásait, egy éjszakás kalandjait említjük, míg Aragorn mindvégig hűséges marad szíve hölgyéhez, ami a katolikus kereszténységben előírás. Viszont az sem elvitatható, hogy a két szereplő között vannak hasonlóságok: megvédik szeretteiket, nem ártanak az ártatlanoknak. Habár Sapkowski főszereplőjének sokkal több mindent kell kiállnia, kezdve az őt övező megvetéstől mutáns léte miatt, egészen szembenállásáig a világgal – mindez ellenére kitart. Tolkien Aragornjának könnyebb helyzetből kell jónak lennie. A keresztény tanítás szerint senki sem születik eredendően jónak, tanulni kell a jóságot. Sapkowski Geraltja nem kötődik a hithez, még ebben is a semlegesség elvét vallja, de karaktere mindez ellenére fejlődik, változik, miközben hibákat követ el. Természetfeletti képességei ellenére esendő és emberi. A Gyűrűk Ura szereplői meseszerűek, megfelelnek a nagy archetípusoknak (jó – rossz – kalandvágyó – hősies, stb.) A történetben felfedezhető továbbá egy újabb vallásos elem, ami nem más, mint a kísértés, az Egy Gyűrű használatán keresztül. A mágikus tárgy folyamatosan próbára teszi hordozóját, és időnként le is gyűri azt. Bűnbe esik, de ez egy külső, hatalmas erő hatására történik. A Wiedzminben az emberek, tündék, törpék, stb. sokszor önös érdekből cselekednek, vagy vesznek rá másokat, hogy így tegyenek. Egyszerre lehetnek jók és rosszak, de az okok és okozatok gyakran felcserélik egymást, valaki szeretetből is tehet rosszat, csakhogy a másikat védje.

Kijelenthetjük, hogy bár a két író mutat hasonlóságokat, de alapjaiban véve más a felfogásuk, Tolkien egy könnyen emészthető, ám részleteiben is hatalmas tündérmesét írt meg, amiben a klasszikus jó kontra rossz felállás az alap, míg Sapkowski az emberek lelkében dúló ellentétek szintjén építi fel a történetét, de mindez kihatással van a Wiedzmin világának eseményeire. Tolkien Gyűrűk Urája a rossz legyőzéséről szól, Sapkowskié pedig az útkeresésről és a megbékélésről. Mindkettő a vallás és a hit egy-egy aspektusára fókuszál, ezek mentén épülnek fel történeteik.

Image result for sapkowski Tolkien