Sapkowski – Tolkien párhuzam

Sapkowski – Tolkien párhuzam

Mindkét író egy új világot teremtett, de míg Tolkien részletesen kidolgozta a Gyűrűk Urát, a legapróbb részletekig belemenően (történelem, földrajz, stb.), addig Sapkowski inkább csak egy díszletet épített fel, ahova belehelyezte karaktereit. A Wiedzminben lefektetett szabályok nem mindig egyértelműek; például a mágia működése egyáltalán nincs részletesen kifejtve, az olvasónak csupán sejtése van, hogyan is történik folyamat, amikor egy varázslónő létrehoz valamit. Ezzel szemben a Gyűrűk Urában használt mágia a klasszikus varázslásra hajaz, amit leginkább a tündérmesékből ismerhettünk meg – Göncz Árpád, a trilógia fordítója is tündérmeseként írja le a Gyűrűk Urát – viszont Tolkien bővebb magyarázatot ad a mágia mechanizmusára, mint Sapkowski.

Az előbb említett részletek közül fontos kiemelni azt is, hogy Tolkien milyen alaposan dolgozta ki világának hátterét, fektette le a szabályait. Meg kell említeni a Szilmarilok című művét, ami a Gyűrűk Ura világának lexikonaként szolgál – történelmi események rövid leírásai és a hozzájuk tartozó dátumok, karakter bemutatások, illetve hosszabb-rövidebb esszék (pl.: mágikus tárgyak bemutatása) olvashatók ebben a könyvben. De ugyanígy jelentek meg mellék ágak is, mint pl.: a Húrin Gyermekei, ami egy, a Gyűrűk Urában elhangzott legendát mesél el több száz oldalon keresztül. Nem is említve azt a rengeteg más történetet, ami még nem került kiadásra, és várhatóan segítenek tovább mélyíteni ismereteinket az író világáról.

Vele szemben Sapkowski, ahogy említettem, világát csak nagy vonalakban dolgozta ki, ő sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett karaktereinek kidolgozására, valós szerűbbé tételére, társadalomban elfoglalt helyük, illetve egymás és a környezetük közti interakciók bemutatására. Tolkien szereplőit egydimenziósnak tartják, személyiségük ritkán árnyaltak, céljuk vagy nagyon önzetlen, vagy ellenkezőleg. Vegyük például Aragornt: nemes lelkű, tiszta szívű karakter, aki mindent megtenne barátaiért, tökéletes király jelölt, aki még trónra lépése után sem változik meg. Arwennel való kapcsolatában, leszámítva azt a nehézséget, ami eltérő fajtájukból adódik, hogy a tündelány csaknem örökké él, míg Aragorn még különleges származása ellenére sem él túl sokáig, nem igazán adódik bonyodalom. Nem így Geralt és Yennefer esetében. Az ő kapcsolatuk ábrázolása szinte fájóan realista, tele csupa olyan momentummal, amiket bárki megtapasztalhat. Tolkien karakterei vagy jók, vagy rosszak, nem igazán van átmenet. Sapkowski realista megközelítés módja miatt az ő szereplői sokkal élettel telibbek, „hihetőbbek”, ezáltal könnyebben lehet azonosulni velük.

Szakdolgozatomban említettem, hogy mindkét író vallásos. A Gyűrűk Ura teremtés története bizonyos elemeiben hasonlít a keresztény katolikus hit világteremtésére. Ebben a világban szintén egy isten van, őt szolgálják az angyalok, akik segítségével megteremtette a világot. Ebben a történetben is előkerül a gonosz, aki szembeszegül teremtőjével, és végül minden rossznak létrehozója lesz. Tolkien történetét tehát áthatja a vallásosság, ez kihatással a szereplők viselkedésére is. Sapkowski nem keveri túlzottan bele a vallását a Wiedzminbe, ebbe a morálisan kétértelmű világba, a leginkább figyelemre méltó szavai a hittel kapcsolatban az Utolsó Kívánság című kötetben hangzik el Nenneke szájából, aki Geralttal vitatkozik az Istenek természetét illetően. A főszereplő, Geralt morálisan egy sokkal megkérdőjelezhetőbb figura, mint mondjuk Aragorn. Elég, ha csak a kicsapongásait, egy éjszakás kalandjait említjük, míg Aragorn mindvégig hűséges marad szíve hölgyéhez, ami a katolikus kereszténységben előírás. Viszont az sem elvitatható, hogy a két szereplő között vannak hasonlóságok: megvédik szeretteiket, nem ártanak az ártatlanoknak. Habár Sapkowski főszereplőjének sokkal több mindent kell kiállnia, kezdve az őt övező megvetéstől mutáns léte miatt, egészen szembenállásáig a világgal – mindez ellenére kitart. Tolkien Aragornjának könnyebb helyzetből kell jónak lennie. A keresztény tanítás szerint senki sem születik eredendően jónak, tanulni kell a jóságot. Sapkowski Geraltja nem kötődik a hithez, még ebben is a semlegesség elvét vallja, de karaktere mindez ellenére fejlődik, változik, miközben hibákat követ el. Természetfeletti képességei ellenére esendő és emberi. A Gyűrűk Ura szereplői meseszerűek, megfelelnek a nagy archetípusoknak (jó – rossz – kalandvágyó – hősies, stb.) A történetben felfedezhető továbbá egy újabb vallásos elem, ami nem más, mint a kísértés, az Egy Gyűrű használatán keresztül. A mágikus tárgy folyamatosan próbára teszi hordozóját, és időnként le is gyűri azt. Bűnbe esik, de ez egy külső, hatalmas erő hatására történik. A Wiedzminben az emberek, tündék, törpék, stb. sokszor önös érdekből cselekednek, vagy vesznek rá másokat, hogy így tegyenek. Egyszerre lehetnek jók és rosszak, de az okok és okozatok gyakran felcserélik egymást, valaki szeretetből is tehet rosszat, csakhogy a másikat védje.

Kijelenthetjük, hogy bár a két író mutat hasonlóságokat, de alapjaiban véve más a felfogásuk, Tolkien egy könnyen emészthető, ám részleteiben is hatalmas tündérmesét írt meg, amiben a klasszikus jó kontra rossz felállás az alap, míg Sapkowski az emberek lelkében dúló ellentétek szintjén építi fel a történetét, de mindez kihatással van a Wiedzmin világának eseményeire. Tolkien Gyűrűk Urája a rossz legyőzéséről szól, Sapkowskié pedig az útkeresésről és a megbékélésről. Mindkettő a vallás és a hit egy-egy aspektusára fókuszál, ezek mentén épülnek fel történeteik.

Image result for sapkowski Tolkien

Light & Darkness…

Magába olvadó sűrű sötétség táncolt elő a semmiből a Kvarc-tér közepén, melyet az embertelen nagyságú, reklámokat mutató kijelzők világítottak be. A gomolygó sötétség állta a kijelzők pásztázó, vibráló fényrobbanásait, melyek az emberek ellen jól beváltak. Az emberek már egy ideje csak a reklámokon éltek, s amikor nem az óriás és parányi kijelzőiket bámulták, vásároltak. És dolgoztak is, de ennek nem voltak tudatában, mint ahogy cselekvéseik felett sem tudtak uralkodni, kontroll alatt álltak. Elméjüket gondosan munkálták meg: lenyesték a feleslegesnek ítélt gallyakat, és amit hagytak az nem volt más, mint a vizuális percepció egy durván beszűkített változata. Emocionális megnyilvánulásaik is lekorlátozódtak a mamut-vállalatok termékeire és azokat népszerűsítő reklámokra. A furcsán kormos-színes városok utcáin kis szondák járőröztek, ügyelve az emberek pszichés állapotának szinten tartására. Nanométeres tűkkel szurkálták meg azokat, akiknek elméje a megengedettnél nagyobb pozitív irányú fejlődést produkált. Egyszóval tanult valamit. A szondák rendszeresítése igen hamar megtörtént, amikor is tizenöt évvel ezelőtt egy embercsoport rájött, hogy nem többek puszta dróton rángatott bábuknál, ezért korlátaikon túllépve támadást indítottak a Zafír-központ ellen, ami városuk polgármesteri hivatalának számított. Ám céljuk elérése előtt, a tizennégy főből álló csoportosulás holtan esett össze a Kvarc-tér szén-statikus mezejében. Haláluk reklámként került a nyilvánosság elé. A szén-statikus generátorokat órák alatt elkapkodták. Igaz, ez a védelem is inkább az állatok, mintsem emberi lények ellen volt. Az emberek nem követnek el bűnöket. A fogyasztók pedig végképp nem.

A Kvarc-tér 0208-as jelzésű kijelzője alatt a jelenségnél is sötétebb alak állt. Látszólag nem zavarta az elébe táruló látvány, se a zajos reklámok, melyeket egész nap sugároztak. Tévécsatornák helyett termékcsatornák voltak, összesen négy darab, mindegyik egy-egy mamutvállalathoz tartozott. Kínálatuk ciklikusan változott, egy ciklus pedig harminc napig tartott. Az újévben a ciklusok elölről kezdődtek. A mostani negyedik ciklus, a Zafír tizenhatodik napjában járt. Az alak lépéseinek hangját az újra és újra lezúduló hangorkán oltotta ki. A város utcáit, sétányait alkotó fémburkolaton az acélcsizma jókora zajt keltett, de a reklámok üvöltése hangosabbnak bizonyult. A néma, áhítatszerű állapotban lévő fogyasztók nem vették észre se a gomolygó sötétséget, se a mellettük elsuhanó, megelevenedett éjszakát. A kijelzők fényeire a fogyasztók ruhájának rozsdabarna színe volt a válasz. Arcuk sápadtan fürdőzött a megvilágosodásban, ami éjjel-nappal ment. Vallások helyett ez járt nekik, és ők elégedettek lehettek. Nem úgy, mint az alak, aki már majdnem elérte a tér közepét. Ő rühellte a megvilágosulást, legalábbis azt a fajtát, amit ebben a világban nyújtottak. Hónapok – ciklusok óta tartó kutatása a végéhez közeledett. Bár ez mégis csak amolyan bosszúféleség volt, mintsem kutatás.

Szirénák harsantak fel, s a kormos-színes város vörössel lett elárasztva. Minden kijelző vörösre váltott, s egyetlen üzenetet mutatott: VESZÉLY! A sötét alak szitkozódott, de nem torpant meg, inkább felgyorsított. Úgy tűnt, mintha a tér egyre szélesebbé és szélesebbé válna. A Kvarc-tér jelenése nemhogy közelebb került volna hozzá, inkább egyre távolodott tőle. Páncéljának nano-mátrix kijelzői jelentős tértorzulást datáltak, aminek aránya egyre csak nőtt. Ezzel egy időben a Fogyasztók is változáson mentek keresztül: megrázkódtak, mintha évszázados álomból ébredtek volna fel. Ostobán, értetlenül, ijedten bámultak maguk elé. Szinte mindegyikőjüket a rosszullét fogta el, némelyik négykézláb próbálta megtartani magát. Nesze nektek megvilágosodás! Az őrült világ vörösre változott képe már jobban tetszett a sötét alaknak. Valakiket sikerült felbosszantanom. Az idegesség most józanítóan hatott ezekre a birkákra. A sötét alak futva kerülgette az egykori fogyasztókat, akik megrendülten a sokktól fel se fogták mi történik körülöttük. Most se lettek okosabbak, de legalább már van esélyük a döntésre. A Kvarc-tér tovább nyújtózkodott térben és most már az időben is. A Kvarc-teret ellepték a fehérpajzsos Zafír rendfenntartói. Kék, vörös, fehér. A színek lassacskán egybe-olvadtak, csak a sötét és a sötétebb maradtak. A feketeséget körülvette a színesen pulzáló világ, hogy egyszer, s mindenkorra felborítsa az ősi egyensúlyt. Parányi erejük a világ ellen.