Lángvirág, lángok leánya

“Tűzből szőtt perzselő koronát
Lángok leánya – Lángvirág;
Királyává választott ezernyi
Lámpást – éjszakák lebegő
Őreit, s olvasztotta meg a
Csillagokra lecsapó árnyak
Tőrjeit; ártatlanok nem látnak,
Ha kihuny a fény, körülburjánzák
Őket az árulás indái,
És azok hamisan illatozó virágai
Elszédítik a Lángvirágot kereső
Szíveket, s csak hamuban létező,
Hajótörött lelkeket hagy hátra
Lángok leányának, kinek elszánt
Szemei elhatározástól izzanak,
Viharos sötétségben fényt gyújtanak!”

Forrás/Soruce: http://i.ytimg.com/vi/r_WxpjhzKHI/maxresdefault.jpg